Nincs egyforma cica

Gondozásaim során különleges cicajellemekkel találkozom. Mind egytől-egyig gyönyörű, egyedi, cseppet sem hasonló.  Most viszont kiragadnék hármat ügyfeleim köréből: 

Ők hárman együtt élnek és hetente kétszer élvezhetem a társaságukat.
→ Pici, a fiatal cirmos kezdetektől fogva a legbátrabb, legelevenebb, legjátékosabb. Lényegében megnyilvánulni sem hagyja a többit. Persze, hogy nem…. gyerek még!
→ Mók, a cirmos-fehér nagylány viszont már nehezebben állt kötélnek. Nem kevés idő kellett ahhoz, hogy az ágy alóli bujkálástól eljussunk a közös játékig.
→ Luki, a fekete leányzó viszont még tartja magát, ámbár a jég megtörni látszik, legutóbbi találkozásunkkor már nem menekült el, hanem megvárta a jutifalatot. 

Érdekes figyelni őket, a vesébe látó tekinteteket, amit olykor még a hátamon is érzek 😁  Ilyenkor jövök-megyek, teszem a dolgom, beszélek-beszélek és kerülöm a szemkontaktust. A szemem sarkából azonban figyelem és látom, ahogy óvatosan kerülgetnek, lesnek, érdeklődnek. 😸 Biztosan nem mondok újat azzal, hogy fantasztikus érzés megnyitni az ilyen kis lelkeket 💕 Persze ugyanilyen fantasztikus az is, amikor nem kell nyitogatni, csupán élvezni a közvetlenségüket. Hiszitek, vagy sem, azt is élvezem, amikor egy morcogóval hoz össze a sors. Amolyan házsártos típussal. Mindegyik pillanat megkapó. Ez a csoda oldala ennek a „munkának”. 

Nem szabad elfelejteni viszont, hogy ez nagy felelősség. Valaki rám bízza a kis kincsét, nekem pedig gondozni és óvni kell őt, minden tőlem telhető módon.